Indulás 7kor, hangzott a telefonos útbaigazítás. Ott is voltam, felálltam a trélerre, negyed 8, indulhatunk is, vagyis csak indulhatnánk, mert a tréler vezetője se tudta, hova kell menni, pénz papírok sehol semmi, szóval lett is negyed 9 mire útra keltünk.
Útközben:
Mentünk mendegéltünk, amíg a határra nem értünk, ahol a benzinkúton a trélerre „box” ot kellett venni, mert annak ezzel kell a pályára menni. Az én kocsimnak meg matricát, 10 napos 10 euro, egy hónapos 14 euró…
A pultos csaj persze semmi hajlandóságot nem mutatott ,magyarul beszélni, de furcsamód, mikor kissé hangosabban mondtam, hogy erre a kocsira kell autópálya matrica, máris megértette, hogy mit kell adni.
Leküzdöttük ezt is, aztán megint csak mentünk mendegéltünk, egy trafi, egy rendőr, egy trafi, egy rendőr… ez így ment vagy 40kmig, bentebb Szlovákiában már furcsamód sehol se mértek, csak cirkáló rendőrautókkal találkoztunk, de azzal elég sokkal, amikor egyszercsak egy fehér hófödte hegycsúcs bukkant elő a nem üveghegyek mögül…. Ejjj oké oké, szlovákba kicsit melegebben kell készülni, de sálra sapkára, kesztyűre szánkóra nem számoltam… de szerencsére még jóval előtte megálltunk, és megérkeztünk Podolínec –be!
