HTML

Szlovenszko-munka-blog-húúú

Szlovákiai munkám kalandjai

Friss topikok

Címkék

Archívum

Potraviny…

2012.07.21. 13:30 Novy

Potraviny…

 

Első hét 4 naposra sikerült, de utolsó előtti nap elfogyott a kenyérkém, így kénytelen voltam valami bolt félét keresni, mert még másfél nap előttem állt.
Nagy lendülettel be is vetettem magam kajaidőben a faluba, és kerestem egy boltot. Legalábbis ez volt a terv, de nem sikerült. Találtam vas edény boltot, kertészboltot, gyroszost, normális szállást, meg mindenféle boltot, de élelmiszer boltot nem. Fel is hívtam Palit, aki ugye az ügyintéző, és lefolytattam vele egy mókás párbeszédet.
- Hello.
- Szia.

- Hogy hívják itt, az olyan boltot, ahol tudok kaját venni?
- Posndgvisabglsdf bd.
- őőő micsoda?
- Potbsdfgbaklbgakd.
-Pot…?
-Potnablbgas!
-Nem értem  végét!!
- Jó akkor elküldöm smsbe.

- Jó köszi szia.
-Rendben, küldöm.


                Így is volt, egyébként azért nem értettem, mert mindig recsegett a telefon, mikor mondta, nem tudom miért, addig se recsegett, meg azóta se.
Na szóval kaptam a banktól egy smst…, na nem banktól, hanem Palitól, és ezt állott benne: Potraviny/élelmiszer.
Igazából vagy tíz ilyen felírat előtt megyek el, nap mint nap de sebaj. DE VISZONT (csak azért is így kezdem), ahogy a képeken is látni fogjátok, ember meg nem mondta volna, hogy az élelmiszer bolt. Se egy kirakat se egy cipó felfestve a falra semmi. Az hogy lidli vagy forint vagy ábácé vagy cébéá, (direkt nem írtam rendesen a nevüket) áhh felejtős, hol élsz. Ja igen Te Kedves Olvasó, Magyarországon… ott van kirakat, ki van írva miféle, de itt ilyen nincs. Ahova járok, az például olyan, hogy csak egy ajtaja van, ott a kijárat bejárat. Bár gyanítottam a sárga kék színéből, meg hogy Milk felírat is volt rajta… de most elég gáz az a helyzet, hogy bemegyek oda, aztán az mondjuk valami tejcsarnok…
                A bolt belülről egész boltszerű volt, a maga kis méretével, de igazából, amire szükségem van megtudom ott venni.

DSCF2512

Szlovák csokit hozzál, szólt az óhaj sóhaj, Krisztától. Hát ne haragudj Kriszta, de sajnos semmi olyan csokit nem láttam, ami kimondottan Szlovák csoki lenne, a milka meg ugyan az, mint itthon, csak nem tudod elolvasni, ami rá van írva, és kb másfélszer annyiba kerül. Ugyan így bocsi Zita, mert tudom, hogy te is csokiznál, és Éva néni tőled is és többiektől is bocs, de nem jutottam hozzá szlováktyokihoz…

Szólj hozzá!

Az időjárásról pár szót…

2012.07.21. 12:34 Novy

            Szóval Szlovákia, meg a hegyek között stb stb, hát ez érződik is néha. Volt olyan reggel, hogy otthonról indulva, tök jó idő, már egyből süt a nap, persze pont végig szembe,  hunyoroghattam egész úton idefelé. Aztán itt a hegyek között, meg gúvadt ki a szemem, mert olyan köd volt, hogy a következő csíkot alig láttam, és nem azért, mert nem volt, hiszen a főutak, mint azt korábban említettem elfogadható állapotúak, felezővonal, záróvonal, oldalvonal minden a helyén. A sok hegy domb miatt ennyi előzni tilos táblával nem találkoztam még, na meg a feloldó táblák… mondjuk azt az előzést megnézném, ahol van a feloldó tábla, és 20méterre meg már megint előzni tilos tábla van… minek ??? Ennyi sok táblájuk van? Szóval kicsit más az idő, reggeli torna le is lett tudva a szememnek, hunyoríííít gúúúvad…

Aztán a mai nap 12.05.12. egy kicsit megviccelt. Ugyebár pont otthon is egy hidegfront belerondított a hétvégébe… miért is ne, egész héten sunshine beach tücsök köcsög… erre pont hétvégére megjön a rossz idő, mikor máskor… na és ugye le is hűlt az idő 10-15 fokot, de már vasárnap délutánara kisütött a nap néha, és elviselhető volt az idő. Hétfő reggel indulás, munkás öltöny ahogy illik, útközben már kezdett melegem lenni, le is dobtam a felsőt, és haladtam egy pólóban, melós nadrágban, mint a nagyok. Kassa után… itt megállnék egy gondolatra, ugyanis bekapcsolt a hősugárzó, szóval meleg, az mint olyan természetes formájában nem nagyon van jelen…   na szóval Kassa után egyre több embert láttam kabátban… nem tavaszi átmeneti kiskabát, rendes téli kabát, néztem is, mi van ezekkel, betegek tuti…

Aztán, mikor megérkeztem a work palacere, és kiszálltam a kocsiból, na akkor kb úgy éreztem magam, mint a Jamaikai bob csapat című filmben, mikor megérkeznek a bob bajnokság helyszínére, és enyhe hideg fogadta őket, amire természetes reakciójukban még a táskájukat is magukra vették a ruháik után. Szóval hideg volt, nem kicsit, nagyon.

Nagyon jó lesz a zuhanyzóba, már előre érzem, gyorsan fogok törölközni, és nem csak boxeralsóba fogok vissza tipegni.

Még egyszer nyár… hát jó lenne, már ha stabilizálná magát, mert bajok lesznek. Csúnya megfázásoknak nézünk így elébe páran szerintem. 

Szólj hozzá!

Konfliktusok...

2012.05.12. 14:32 Novy

Igazából eléggé tűrhetően tudom kezelni a konfliktusokat, csak pár ember kivétel ez alól, most hiába is mondok neveket, mint például Zita, vagy Ádámka, ők úgy se olvassák, akik meg olvasnak, azok meg nem ismerik őket… vagy de? Akkor lesz alkalom csiszolni velük is a konfliktus kezelésemen. „haha”

Egyébként mindkét említett név valós személyt takar, és mindkettőjükkel nagyon jó a baráti viszonyunk, kisebb nagyobb szünetektől eltekintve.

                Akikkel viszont nem tudom kezelni, azok itt például a már előbb említett, már csak direkt azért se tudok magyarul kategória.
                Ők ugye hadarnak szlovákul, néha már kiabálnak, meg hadonásznak, és én csak nézem, nézem, és mikor már megunom, akkor intek neki egy hellot, beülök a kocsiba, és attól függően mennyire húzott fel némi por kíséretében távozom.
                Következő találkozáskor már látszik ezen az emberen, hogy mi a téma, mert ha továbbra is konfliktust akar, akkor már messziről integet, de nem azt hogy „Gyeje csak ide kisfijaaam”  hanem vmi olyasmit, hogy Hogy síp síp síp síp. Nos ebben az esetben ha jókedvem van akkor széles mosollyal az arcomon, integetve, (ekkor azért látom az arcon, hogy némi akadást okozok ezzel a lelkivilágában) továbbmegyek a kocsival, és csak messzebb állok meg, oda úgy se jön el, vagy csak simán tovább megyek tudomást se véve róla, viszont ekkor még inkább mérges, szóval érdemes tovább gurulni.
                Viszont ha következő találkozáskor ügyet se vesz az érkezésemről, akkor vagy nem is foglakozik velem, vagy  kezelni akarja a konfliktust.
                El kell mondanom, hogy egy ilyen ember van itt ilyen, akivel ez előfordult, de vele eddig az összes magyar sofőrnek meggyűlt a baja, szóval a hiba lehet nem benne van. Ezt mi sem igazolja jobban, hogy minap, mikor bejöttem fizetni a szállást, és most találtam is bent az irodán, hát nagyon sok nőt, de hogy honnan lettek ezek, de valószínű hogy ők itt dolgoznak, mióta megépült ez az épület, mert olyan 50-60 körüliek voltak mind, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy hiába egy szót se tudnak magyarul, akkor is meg tudtam értetni velük, hogy miért jöttem. Furcsa módon mindenki mosolygott, és nem hinném, hogy a 7 eurós szállásdíj miatt voltak ilyen vidámak, szóval bízom benne, hogy ha akarom, akkor kezelni tudom a konfliktusokat.

Szólj hozzá!

A kimaradók…

2012.05.12. 14:32 Novy

Mint minden utazást, legyen az nyaralás, vagy épp munka miatt, mint most nekem, előző este,… na jó nekem éjszaka 11kor, gondos pakolás előz meg.

Mindenkinek másak az igényei, szerencsére nekem egy heti cuccom belefér egy közepes utazótáskába. Mivel nem tudtam, hogy milyen szállásom lesz, így nem is pakolhattam be mindent elsőre. Nem is maradt semmi otthon, kivéve a mosogatószer, és azt hiszem talán más tényleg nem is maradt otthon. Aztán jött a következő hét, amikor pótoltam eme hiányt, és mikor este kipakoltam a szálláson észrevettem, hogy hát most se nagyon kell mosogatni, mert mosószert megint nem hoztam, de nem is baj, mert az edényeket se hoztam, illetve a papucsomat se. Az edények hiánya igazából nem volt túl nagy gond, mert hosszú hétvége után csak két estét voltam a szálláson, kibírtam szendvicsen élve, jobban hiányzott a papucsom… szobába kényelmesebb, és igazából zuhanyzáskor volt inkább gond, mert ugye közös zuhanyzó lévén én papuccsal a lábamon végeztem ezt a tevékenységet, hát cipővel már ez érdekesebb lett volna…

Jaaa igen első hétről kimaradtak a filmek a gépről, mert nem is gondoltam, hogy ennyi luxus mellett is unatkozni fogok…második héten már volt film, kár hogy papucs helyett nem húzhattam lábamra egyiket se.

„-Ne dévédé lejátszót vegyünk, hanem kenyeret me íhes a gyerek!!!
  -Nemm baj, majd éhesen nézzük a dvdfilmet!”

Na ez az ami nálam is működött csak abban a formában, hogy mezítláb néztem a filmet… azért én jobban jártam. Talán.

Szólj hozzá!

Szabadidős tevékenységek…

2012.05.12. 14:32 Novy

Mivel sehova nem tudok menni, mert sehol se tudok senkivel egy szót se váltani, és a hangyák háborúja egy 100éves háború unalmával tölt el, így sok sok még több rengetegsok szabadidőm van.
                Két lehetőség adott, aludni, meg valamit a gépen csinálni. Net hiányában csak filmet tudok rajta nézni, illetve zenét hallgatni, meg játszani. Első héten szerencsére a filmeket is otthon hagytam ,ahogy azt írtam, így csak zene és játék… persze játékból is csak egy volt rajta, egy ősrégi méghozzá, de ebben még volt fantázia… ez pedig nem más, mint a Caramageddon 2… amit épp most vittem sikeresen végig, szóval most meg csak zene és film…
                Egy mondatba összefoglalva szabadidőmben unatkozom. Dislike….

 

Kiegészítő tevékenységek szabadidőre…

 

Beszélgettem ismerősökkel, hogy meló után semmit se tudok csinálni, ők mit tennének. Volt is sok tanács, okosság. Első volt az hogy aludjak… jó jó, 10től reggelig épp elég, így is az ébresztő előtt ébredek egy órával, na meg milyen jó is úgy aludni, hogy átvilágít a szemhéjamon a nap a panoráma ablakokon… szemfedő, hangzott a válasz, én meg mondtam, hogy jó, de akkor jöhetnek a légi kísérő lánykák is, ha már ennyire extrázunk. Volt a következő tanács, ami még hasznos is volt, nézzek filmet. Sajnos hétvégén volt más dolgom is mint letölthető filmeket kutasak, de volt olyan rendes Judit nevű ismerősöm, hogy egy kis hiszti utána adott jó pár letöltést, amikkel elég sok időt elmulattam a szabadidőmből. Köszi Judit.
Volt más tanács még hohó… ezekből szelektáltam inkább, és még azt hagytam meg, hogy olvassak.

Olvassak… én… hm… hát végül is működik ezzel is sok időt el lehet ütni, bár gyanítom drága Éva néni, nem pont arra gondolt, hogy az auto motort olvassam, de ez számomra testhezálló olvasmány. Ezen kívül magammal hoztam még pár barkácsolni valót, ezekkel is el leszek egy pár órácskát, úgy érzem. Bár ez hamarabb is eszembe juthatott volna…, de akkor eddig min panaszkodtam volna, meg ezt a blogot se kezdtem volna el… bár lehet felesleges, és senki se olvassa…, de legalább én elütöm ezzel is az időt.

Szólj hozzá!

A munka...

2012.05.12. 14:32 Novy

Aki ismer az tudja, hogy gépkezelő vagyok, és az mint olyan gépekkel dolgozik, de kb ők is akkor tudják meg mit is kell csinálni, mint én az az ha elmesélem nekik, mert amíg oda nem érek, addig én se tudok általában semmit se szinte.

Na de ne szaladunk ennyire előre, mert ugye az üveghegyen túlra el is kell jutni!

 

Az indulás:
Indulás 7kor, hangzott a telefonos útbaigazítás. Ott is voltam, felálltam a trélerre, negyed 8, indulhatunk is, vagyis csak indulhatnánk, mert a tréler vezetője se tudta, hova kell menni, pénz, papírok sehol semmi, szóval lett is negyed 9 mire útra keltünk.

Útközben:
Mentünk mendegéltünk, amíg a határra nem értünk, ahol a benzinkúton a trélerre „box” ot kellett venni, mert annak ezzel kell a pályára menni. Az én kocsimnak meg matricát, 10 napos 10 euro, egy hónapos 14 euró…
A pultos csaj persze semmi hajlandóságot nem mutatott ,magyarul beszélni, de furcsamód, mikor kissé hangosabban mondtam, hogy erre a kocsira kell autópálya matrica, máris megértette, hogy mit kell adni.

DSCF2312

Leküzdöttük ezt is, aztán megint csak mentünk mendegéltünk, egy trafi, egy rendőr, egy trafi, egy rendőr… ez így ment vagy 40kmig, bentebb Szlovákiában már furcsamód sehol se mértek, csak cirkáló rendőrautókkal találkoztunk, de azzal elég sokkal, amikor egyszer csak egy fehér hófödte hegycsúcs bukkant elő a nem üveghegyek mögül…. Ejjj oké oké, szlovákba kicsit melegebben kell készülni, de sálra sapkára, kesztyűre szánkóra nem számoltam… de szerencsére még jóval előtte megálltunk, és megérkeztünk Podolínec –be!

DSCF2515

Pali az itteni ügyintéző, üdvözölt minket, de velkamdrinket azt nem hozott a piszok… pedig ilyen hosszú út után, na meg mikor megtudtam a munkát, és a szállást, hát lement volna pár drink….


Szóval a munka:
”Ezt a fa kérget kell kocsira felpakolni, és rámpát építeni, mert lesz olyan kocsi ami magasabb, és ennyi a munka.”


Fakéreg:
Nos elsőre is láttam, hogy van ebben kis ez meg az, valószínűnek tartottam, hogy lesz ebben még móka kacagória… Hát így is lett, mert a fakéreg az kb úgy nézett ki, hogy egy réteg eső mosta kéreg, ami príma anyag a biomasszába, de ez a réteg kb 3cm és alatta amit csak el tudsz képzelni. Beton… de olyanok, hogy a kanálba csak egy fért bele, és itt jelezném, azt a nem elhanyagolandó tényt, hogy 3köbös kanál, nem ilyen utcai játszodós markolászógépről beszélünk, 0.7es kanálla, sár szemét vas fa oszlopok. Mindezek persze úgy keverve, hogy szétválogatni se tudod, de cserébe úgy akadt el a gép benne párszor, hogy épp ki tudott jönni, meg egyszer épp SE tudott már kijönni, szóval lehetett emelni, kerék alá betont és akkor épp kijött.
Első nap építeni kellett a rámpát… kinéztem a legmagasabb helyet, és neki is láttam. Szépen alakult, mikor elkezdett esni az eső, 5percig szakadt, aztán 5 percig nem, ezt kb estig felváltva, mikor este végre megszűnt ez a kettősség, és megállás nélkül szakadt hajnali 3ig kb… Akiknek mondani kell, elmondom, hogy a rámpa egy erősebb vizesárok lett, és ennek megfelelően egy élmény lett rajta a közlekedés. Egy kocsit megraktam róla, de a másodikat már csak úgy tudtam, hogy minden egyes kanál után újra kellett építeni a rámpa tetejét, mert felhasalt a gép a sárban, és még üresen se bírt menni. Nos így az első két kocsit roppantúl nem rövid idő alatt, inkább annál is több idő alatt, szal fakjú sok idő alatt megraktam, jöhettek a többiek, akik már ott sorakoztak a bekötő út mellett. Érdekes módon egész nap egy magas platós kocsi se jött, ezeket mindent simán a földről tudtam rakni, de minden reggel ezzel a két magassal kell kezdeni, szóval a nap eleji móka adott.
Most pedig lemerült a laptop, szóval később folytatom.

DSCF2407DSCF2485

DSCF2513

Nos így a munka után jó pár héttel (ezért bocsi) elmondhatom, hogy a munka úgy alakult, hogy általánossá vált, hogy reggel 2-4 magas autó jött, aztán pedig mind alacsony volt.
Minden kialakult, a szálláson továbbra se tudtam senkivel se beszélgetni, továbbra se volt se netem se tévém semmi, de eső se volt egy darabig, így egészen jól boldogultam, de aztán az utolsó héten olyan eső jött, hogy egy merő iszaptenger lett az egész. A fenti képek is mutatják.

Összegzés:
a nagy kapkodásokat leszámítva jó volt, dolgoztam, nem mondta senki mikor mit csináljak, megvolt a fizetésem, és túl is éltem :) Talán még hiányzik is? :) Lehet ;)

Szólj hozzá!

Kommunikáció:

2012.05.08. 13:16 Novy

       Mielőtt belekezdenék, jelezném, hogy most este 9 van, és holnap péntek, és hazautazással együtt igen hosszú napom lesz, szóval jó éjt.

       Nos, a kommunikáció az, mint olyan, arról szólna, hogy információt cseréljünk egymás közt. Ez kissé nehéz akkor, mikor nincs közös nyelv, és nem tudjuk egymást megérteni. Még úgy se könnyű, mikor kézzel, lábbal próbáljuk elmagyarázni, mit akarnánk. Nem még olyankor, milyen nehéz, mikor egyik fél már csak azért se akarja megérteni, megértetni a dolgokat.

Vegyük azt az esetet, amikor meg van a szándék, a kommunikációra.

Ilyenkor jellemzően mosolyog az egyik a másikra, mert kész kabaré, mert én nem tudok szlovákul, ők meg nem tudnak magyarul. Ettől függetlenül az egyszerűbb dolgokat sikerül megoldani. Például, mikor a kamionosnak kell elmagyarázni, hogy hova és hogyan álljon be, akkor többnyire sikerül. Elmutogatom neki, hogy előre bemész orral, aztán betolatsz ide, és az útra ráállsz ide. Igaz, hogy esetek 60%ban ő orral oda fog menni, ahova mutattam, hogy seggel tolasson be, és utána meg oda tolat, ahova mutattam, hogy orral menjen, de a végeredmény gyakorlatilag ugyan az… azt leszámítva, hogy elakad néha, és húzni kell, de ez a legkisebb problémám.

Vannak nehezebb esetek, mikor a magyarul ugyancsak nem tudó takarí… jaj nem, higiéniai aszisztensnek akarom elmagyarázni, hogy a lakbért akarnám befizetni, de az irodában 3kor már sehol senki. Ilyenkor sok mosolygás után elköszönés a vége.

Az igazán nehéz eset viszont akkor van, mikor az illető nem is akar kommunikációt folytatni.
Ilyenkor jellemzően nem túl őszinte a mosoly, de mondhatnám azt is, hogy szinte már már vicsorog.

Jellegzetes mondatok, pedig gyanússá is teszik az illetőt, mert teljesen helyesen elsőre gyorsan kimondják őket. Ilyenek például az hogy „Én nem tudok magyarul”, vagy mikor mutatom az ügyintézőm számát, hogy hívja fel, és beszéljen már vele, mert ő tud szlovákul, akkor meg azt mondja, hogy „Én nem fogok telefonálgatni”.
Az ilyen esetekben csak én nevetek, mert mást úgy se tudok, és mosolyogva hagyom ott.

                Mind a két esetre jellemző, hogy bár észrevették, hogy nem tudok szlovákul, attól ők még hadarnak elég rendesen, és csak mondják, mondják, hiába pislogok rájuk, mint hal a szatyorban. Mókás mókás, de ha valami komolyabb bajom lenne, akkor már kellemetlen lenne.

                Pár érdekeset hallottam azért, érdekes keveréket képez néha az a helyzet, hogy néhány sofőr tud egy kicsit magyarul is meg angolul is.
Eléggé szűk helyen kell dolgoznunk, ami nekem is gond néha, mert van, hogy oda vissza mozgok csak, hogy meg tudjak fordulni, a nyergesekre (kamion) fokozottan igaz ez, mert mind tűsarkú (alápisilsz elakad) és így nekik igencsak nehéz megfordulni, és mindezt egyik ilyen több nyelven is beszélni „tudó”  sofőr nemes egyszerűséggel így fogalmazott meg: ”Kibaszott sistem”

                Erről az a történet jut eszembe, mikor Henike ismerősöm mesélte még 4-5 évvel ezelőtt, hogy mikor a pasijával, és a szüleivel voltak a Balcsin, és a 4 személyes biciklivel olyan helyre mentek, ahol nem lenne szabad kóricálni azzal, az egyik ugyancsak több nyelven jártas rendőr emígyen szólította fel őket a hely elhagyására:
”Stopp, Straße nó bicikli”

                Volt is nevetés, de én se álltam meg a fucking systemet nevetés nélkül.

Szólj hozzá!

A szállás...

2012.05.08. 12:40 Novy


A szállásom szerencsére PONT NEM egy ilyen, előbb említett, új negyedben volt, DE kívülről szép, sőt ahol a lakbért kellett fizetni, az a szárny is tök rendben volt, ELLENBEN az én lakrészemmel, ahol még csak a fűtés se működött már, úgy kértem egy hősugárzót, mert itt még ekkor igencsak hűs volt az idő. Per pill most is olyan vihar készül, hogy az áramszünet garantált!

Minden földi jó volt egyébként:

Zuhanyzó:
A másik épület rész folyosójának a túlsó vége után 3 ajtóval. Érdekes, hogy szépen csempézett, modernnek mondható csapok, mosdókagylók, és zuhanyzók, szám szerint 3 is, DE se egy zuhanyzó függöny, nem hogy kabin… semmi, mehet a seggrepacsi… Szerencsére csak egyszer volt pont foglalt, mikor menni akartam zuhanyozni, további esetekben tettem a „behatolás” ellen, és a zuhanyzó ajtókulcsát szépen rendeltetésszerűleg használva jól be is zártam magam mögött az ajtót. Furcsán hatottak egyébként az ablakok is, valamint az ajtó is, mer a tényleg szépen burkolt zuhanyzó már nem érdemelt meg 3 új ablakot, meg egy új ajtót, mert ezek az ajtók is a kommunizmusból maradtak ott. A világítás még inkább lemaradt a fejlesztésben, mert a búrákból már a régiekre se futotta.   
Jaj igen majd el felejtettem a mosdó felett lévő tükröt, ami azért lényeges, mert két mosdóhoz egy tükör jár errefelé… ez a seggrepacsi szinte ki van kényszerítve az emberből! Ezt is akkor vettem észre, mikor borotválkozás közben magam elé néztem, és roppant fehérnek véltem az arcom… mert ugye tükör helyet csak a falba nézhettem…

DSCF2503

DSCF2504

DSCF2505

DSCF2507

DSCF2506

Itt egy hólapát volt, de eltűnt, már hiányoltam pedig, mert megszoktam ezt a fürdőszobai eszközt :D

Tv.:
Volt tévém, nagyképernyős, színes, viszont távírányító az már nem volt hozzá, se kép, se hang, csak a hangyák háborúja 6 csatornán.

High tech lámpa testek:
 72ben még valószínűleg annak számított a neoncső világítás, de én csak a furcsa fényét, és a zúgását „élveztem”, de legalább kettő volt a szobában, két külön búrában, és DE dupla volt mind a két búra, tehát két cső volt benne, valamikor. Ezt lehetséges, hogy vitte magával a kommunizmus, illetve a kommunizmus idején valaki magával vitte. Mondhatnám azt is, hogy ellopta valaki, de ilyet nem szabad. Kimondtam? Bocs.

 

Modern formatervezett bútorok:

A szekrénysor, és az asztal szintén 72es legmodernebb kiadás lehetett, azóta is úgy van, némi por, és kopásnyommal tarkítva, de legalább van.
Az ágy az tényleg modern volt, és ebből is kettő volt, így legalább a kettőt összetolva nem lógott le mindkét oldalon a takaró, és nem, nem a takaró volt nagy, hanem az ágy keskeny. Mikor még csak monoba (egy ágyon) feküdtem az ágyon, akkor mind a két oldalon lelógott a paplanom, akárhogy igazgattam, és hát a tisztaság… khm khm, így nem nagyon volt egészséges, ha lelógott a földre a paplan.


Panoráma ablakok:
Szintén öreg darabok, bukóra nyíló, de zárni már nem hajlandó remekek, sötétítő se járt az extra listába, így kora este a nap sütött olyan erővel be a szobába, hogy fűtés nem volt szükséges, sőt az se volt baj, hogy a tvn nem volt adás, mert úgy se láttam volna belőle semmit, mert annyira vakított befelé a napfény. Este már jó volt, mert ugye lement a nap, és így már csak az utcai lámpák világítottak be. Valami furcsa módon kettő is pont az ablakokba világított… így igazán fényes álmaim voltak.

 

Konyha:
Hát ez egy sarkalatos pont, a konyha miatt majdnem még fogdára is kerültem… de erről majd később, most csak a felszereltséget. Szekrény rezsó hűtő, teás kanna.
A hűtő rendben is volt, hűtött csinálta a dolgát stb, a szekrény nem konyhaszekrény volt, de nem is érdekelt, de a rezsó, az életveszélyes volt, és igazából a rezsó miatt kerültem majdnem fogdára, de ezt majd tényleg később, ja a teás kanna alján lévő, kb 2cm vastag vízkövön már csak mosolyogtam egyet, és arra gondoltam, hogy na van még hova lefejlődnünk, szóval hajrá VIKI, menni fog ez neked, hogy a f@szodon nőne köröm, de gyorsan, hogy minden nap vágni kelljen.

 

 

 

      

 

 

 

Folyosó:
Igazából semmi extra, csak hideg, büdös, és a folyosó elején lévő kapcsoló, aminek nem volt párja a folyosó végén, így felkapcsolás után gyors memorizálás, hogy mi hol van letéve, aztán survivor az ajtómig.

 Kancelária... elvileg ez egy elit részleg lenne... bár lehet 20 évvel ezelőtt az volt.

 

        ”Behatolás”:
Az egész épületnek van több bejárata is, de én csak egyhez kaptam kulcsot 1, aztán van egy rács 2, és van a szobám ajtaja 3, ehhez kaptam egy 4 kulcsos csomót, nemtudom, de nem is érdekel, hogy a 4. kulcs mire kell, mert épp elég kinyitni ezt a 3mat is. Elsőre persze, hogy végigpróbáltam mind a 4 kulcsot az elsőajtóhoz, aztán a rácshoz már csak hármat, és az ajtómhoz csak két kulcsot próbáltam, mi is lett volna, ha csak egyet eltalálok…
Azóta viszont már tudom, hogy a kulccsomó eleje vége, régi a bejárathoz, új a rácshoz, és a sárga a szobaajtóhoz kell. A sárga szín a réz mivoltábol adódik, de sajnos, ez nem olyan, mint a viccben:
”mi a különbség az áram járta vezetékben, illetve az áram által nem járt vezetékben??
semmi, csak más a fogásuk”
szóval sötétben elkél a telefonos segítség hogy melyik kulcsot is használjam.

DSCF2458

Ja igen, kinézve az ablakokon ezt láttam:


Ezt egy nénike műveli egyedül, de azt hiszem, hogy minta értékű...

                      Ez pedig egy háziállat, falusi gyerek lévén IS régen láttam már tehenet, akkor is csak a mezőn, nem a hátsó kertben hello. Mondjuk lóval is szántanak, és kézzel is vetnek itt a határban a kisebb földeken.

Érdekes az ellentét, nem tudom, ti látjátok??? Ja hogy még nem látjátok mi között. Következő képen amin az ottani vonatközlekedés egyik darabját mutatom meg, és az itteni állapotok között. Mifelénk nem hogy lóval nem szántanak, és kézzel se vetnek már, de olyan régi tákolt traktorokkal se, és akkor jön ez a vonat, amiről mi még sokáig csak álmodhatunk. 

Nos ez a kis vonatka lenne az, ami erősen ellentétben van a környék fejlettségével. Személy szerint én sokkal jobban szimpatizálok az ilyen vonatokkal, ezeknek még a hangjukat se hallom, egész nap, pedig ott megy el tőlem pár méterre, csak ha fütyül, az meg mókás, mert a gőzmozdonyok egykori fütyülő hangját imitálja, aranyos. Nem úgy mint itthon, hogy látni se látom a vonatot szinte, mert olyan messze mennek, de hallom a búgásukat...

 

 

Azt hiszem ki is merítettem a való villa/szlovenszko témakört, így jöhet más.



 

Szólj hozzá!

A hely...

2012.05.08. 12:38 Novy


Podolínec… elsőre nem is tudtam, hogy itt vagyok, mert csak a tréler után jöttem, ami a gépemet szállította, és a szállás is itt van helyben, szóval jöttem mentem, és csak második héten derült ki nekem, hogy ez a hely nem más mint Podolínec…
Hosszú hétvége (weekend, ahogy itt mondják)lévén kedd este akartam a navigációt megnézni, hogy mégis merre is kell jönni, ha nincs tréler, és akkor jött a döbbenet, hogy hol is dolgoztam… navigációban nem találtam meg az úti tervet, hogy hogyan is jöttem haza… miért is mentette volna, pedig mikor hazaértem még meg is kérdezte, hogy mentese e, de hogy mit mentett akkor, vagy hova, ez már az ő titka marad.
Szerencsére voltam a helyi POTRAVINY-be, amire következő fejezetben vissza is térek, mert megér pár kurta gondolatot.
Szóval Podolínec… nem jártam igazából még külföldön, csak benzinturizmus miatt Uk.-ban ( nem nem United Kingdom, hanem Ukrajna, de már így mondtuk csak.) Gyakorlatilag viszont tök otthonosan éreztem magam itt, mivel 80%ban olyan mintha Ukrajnába lennék. Az emberek itt se tudnak magyarul, de ettől még mondják a magukét, hiába rázod a fejed, hogy ne is haragudjon, de te nem tudsz szlovákul, meg te magyar vagy.
A főút után jobb esetben aszfalt darabokat is tartalmaz az út, kevésbé jobb helyzetben csak földút van, na jó ennyire nem, de azért nem nevezném útnak néhányukat…
AZ épületek jellegzetesen kommunizmust idézik, és különálló utcák, lakónegyedek vannak, ahol viszont pár éves házak vannak, néhány még csak az építkezési törmelékkel körbevéve, néhány pedig szépen füvesítve parkosítva… Aki járt Ukrajnába az tuti látja maga előtt a képet.
A lakosság… hát nem akarok senkit se megsérteni, de többségében nemesfémbőrű, úgyhogy nem is ismerkedtem semmilyen formában se.
DSCF2364

Ezt a látképet pont a melóhelyről lehetett látni, hangulatos :)

Szólj hozzá!

Az indulás

2012.05.06. 22:35 Novy


Indulás 7kor, hangzott a telefonos útbaigazítás. Ott is voltam, felálltam a trélerre, negyed 8, indulhatunk is, vagyis csak indulhatnánk, mert a tréler vezetője se tudta, hova kell menni, pénz papírok sehol semmi, szóval lett is negyed 9 mire útra keltünk.

Útközben:
Mentünk mendegéltünk, amíg a határra nem értünk, ahol a benzinkúton a trélerre „box” ot kellett venni, mert annak ezzel kell a pályára menni. Az én kocsimnak meg matricát, 10 napos 10 euro, egy hónapos 14 euró…
A pultos csaj persze semmi hajlandóságot nem mutatott ,magyarul beszélni, de furcsamód, mikor kissé hangosabban mondtam, hogy erre a kocsira kell autópálya matrica, máris megértette, hogy mit kell adni.

Leküzdöttük ezt is, aztán megint csak mentünk mendegéltünk, egy trafi, egy rendőr, egy trafi, egy rendőr… ez így ment vagy 40kmig, bentebb Szlovákiában már furcsamód sehol se mértek, csak cirkáló rendőrautókkal találkoztunk, de azzal elég sokkal, amikor egyszercsak egy fehér hófödte hegycsúcs bukkant elő a nem üveghegyek mögül…. Ejjj oké oké, szlovákba kicsit melegebben kell készülni, de sálra sapkára, kesztyűre szánkóra nem számoltam… de szerencsére még jóval előtte megálltunk, és megérkeztünk Podolínec –be!

Szólj hozzá!

Kezdetlegeskedés

2012.05.06. 22:26 Novy

Szeretem a munkahelyemet, mert olyan mint a mesében, hol van hol nincs, és néha szinte tényleg a hetedhét országon, vagy az üveg hegyen túl kell dolgozni.

Jelen helyzetben is, hát nem is hetedhét országon túl, meg nincs is üvegből a hegy, még ha jó sok is van itt errefelé, de Szlovákiában, Podolínec faluban kell dolgozni. 

Indulás:

7kor, hangzott a telefonos útbaigazítás. Ott is voltam, felálltam a trélerre, negyed 8, indulhatunk is, vagyis csak indulhatnánk, mert a tréler vezetője se tudta, hova kell menni, pénz papírok sehol semmi, szóval lett is negyed 9 mire útra keltünk.

Útközben:
Mentünk mendegéltünk, amíg a határra nem értünk, ahol a benzinkúton a trélerre „box” ot kellett venni, mert annak ezzel kell a pályára menni. Az én kocsimnak meg matricát, 10 napos 10 euro, egy hónapos 14 euró…
A pultos csaj persze semmi hajlandóságot nem mutatott ,magyarul beszélni, de furcsamód, mikor kissé hangosabban mondtam, hogy erre a kocsira kell autópálya matrica, máris megértette, hogy mit kell adni.

Leküzdöttük ezt is, aztán megint csak mentünk mendegéltünk, egy trafi, egy rendőr, egy trafi, egy rendőr… ez így ment vagy 40kmig, bentebb Szlovákiában már furcsamód sehol se mértek, csak cirkáló rendőrautókkal találkoztunk, de azzal elég sokkal, amikor egyszercsak egy fehér hófödte hegycsúcs bukkant elő a nem üveghegyek mögül…. Ejjj oké oké, szlovákba kicsit melegebben kell készülni, de sálra sapkára, kesztyűre szánkóra nem számoltam… de szerencsére még jóval előtte megálltunk, és megérkeztünk Podolínec –be!

Aki ismer az tudja, hogy gépkezelő vagyok, és az mint olyan gépekkel dolgozik, de kb ők is akkor tudják meg mit is kell csinálni, mint én az az ha elmesélem nekik, mert amíg oda nem érek, addig én se tudok általában semmit se szinte.

Na de ne szaladunk ennyire előre, mert ugye az üveghegyen túlra el is kell jutni!

 

Az indulás:


Indulás 7kor, hangzott a telefonos útbaigazítás. Ott is voltam, felálltam a trélerre, negyed 8, indulhatunk is, vagyis csak indulhatnánk, mert a tréler vezetője se tudta, hova kell menni, pénz, papírok sehol semmi, szóval lett is negyed 9 mire útra keltünk.

Útközben:
Mentünk mendegéltünk, amíg a határra nem értünk, ahol a benzinkúton a trélerre „box” ot kellett venni, mert annak ezzel kell a pályára menni. Az én kocsimnak meg matricát, 10 napos 10 euro, egy hónapos 14 euró…
A pultos csaj persze semmi hajlandóságot nem mutatott ,magyarul beszélni, de furcsamód, mikor kissé hangosabban mondtam, hogy erre a kocsira kell autópálya matrica, máris megértette, hogy mit kell adni.

DSCF2312

Leküzdöttük ezt is, aztán megint csak mentünk mendegéltünk, egy trafi, egy rendőr, egy trafi, egy rendőr… ez így ment vagy 40kmig, bentebb Szlovákiában már furcsamód sehol se mértek, csak cirkáló rendőrautókkal találkoztunk, de azzal elég sokkal, amikor egyszer csak egy fehér hófödte hegycsúcs bukkant elő a nem üveghegyek mögül…. Ejjj oké oké, szlovákba kicsit melegebben kell készülni, de sálra sapkára, kesztyűre szánkóra nem számoltam… de szerencsére még jóval előtte megálltunk, és megérkeztünk Podolínec –be!

DSCF2515

Pali az itteni ügyintéző, üdvözölt minket, de velkamdrinket azt nem hozott a piszok… pedig ilyen hosszú út után, na meg mikor megtudtam a munkát, és a szállást, hát lement volna pár drink….


Szóval a munka:
”Ezt a fa kérget kell kocsira felpakolni, és rámpát építeni, mert lesz olyan kocsi ami magasabb, és ennyi a munka.”


Fakéreg:
Nos elsőre is láttam, hogy van ebben kis ez meg az, valószínűnek tartottam, hogy lesz ebben még móka kacagória… Hát így is lett, mert a fakéreg az kb úgy nézett ki, hogy egy réteg eső mosta kéreg, ami príma anyag a biomasszába, de ez a réteg kb 3cm és alatta amit csak el tudsz képzelni. Beton… de olyanok, hogy a kanálba csak egy fért bele, és itt jelezném, azt a nem elhanyagolandó tényt, hogy 3köbös kanál, nem ilyen utcai játszodós markolászógépről beszélünk, 0.7es kanálla, sár szemét vas fa oszlopok. Mindezek persze úgy keverve, hogy szétválogatni se tudod, de cserébe úgy akadt el a gép benne párszor, hogy épp ki tudott jönni, meg egyszer épp SE tudott már kijönni, szóval lehetett emelni, kerék alá betont és akkor épp kijött.
Első nap építeni kellett a rámpát… kinéztem a legmagasabb helyet, és neki is láttam. Szépen alakult, mikor elkezdett esni az eső, 5percig szakadt, aztán 5 percig nem, ezt kb estig felváltva, mikor este végre megszűnt ez a kettősség, és megállás nélkül szakadt hajnali 3ig kb… Akiknek mondani kell, elmondom, hogy a rámpa egy erősebb vizesárok lett, és ennek megfelelően egy élmény lett rajta a közlekedés. Egy kocsit megraktam róla, de a másodikat már csak úgy tudtam, hogy minden egyes kanál után újra kellett építeni a rámpa tetejét, mert felhasalt a gép a sárban, és még üresen se bírt menni. Nos így az első két kocsit roppantúl nem rövid idő alatt, inkább annál is több idő alatt, szal fakjú sok idő alatt megraktam, jöhettek a többiek, akik már ott sorakoztak a bekötő út mellett. Érdekes módon egész nap egy magas platós kocsi se jött, ezeket mindent simán a földről tudtam rakni, de minden reggel ezzel a két magassal kell kezdeni, szóval a nap eleji móka adott.
Most pedig lemerült a laptop, szóval később folytatom.

DSCF2407DSCF2485

DSCF2513

Nos így a munka után jó pár héttel (ezért bocsi) elmondhatom, hogy a munka úgy alakult, hogy általánossá vált, hogy reggel 2-4 magas autó jött, aztán pedig mind alacsony volt.
Minden kialakult, a szálláson továbbra se tudtam senkivel se beszélgetni, továbbra se volt se netem se tévém semmi, de eső se volt egy darabig, így egészen jól boldogultam, de aztán az utolsó héten olyan eső jött, hogy egy merő iszaptenger lett az egész. A fenti képek is mutatják.

Összegzés:
a nagy kapkodásokat leszámítva jó volt, dolgoztam, nem mondta senki mikor mit csináljak, megvolt a fizetésem, és túl is éltem :) Talán még hiányzik is? :) Lehet ;)


Podolínec… elsőre nem is tudtam, hogy itt vagyok, mert csak a tréler után jöttem, ami a gépemet szállította, és a szállás is itt van helyben, szóval jöttem mentem, és csak második héten derült ki nekem, hogy ez a hely nem más mint Podolínec…
Hosszú hétvége (weekend, ahogy itt mondják)lévén kedd este akartam a navigációt megnézni, hogy mégis merre is kell jönni, ha nincs tréler, és akkor jött a döbbenet, hogy hol is dolgoztam… navigációban nem találtam meg az úti tervet, hogy hogyan is jöttem haza… miért is mentette volna, pedig mikor hazaértem még meg is kérdezte, hogy mentese e, de hogy mit mentett akkor, vagy hova, ez már az ő titka marad.
Szerencsére voltam a helyi POTRAVINY-be, amire következő fejezetben vissza is térek, mert megér pár kurta gondolatot.
Szóval Podolínec… nem jártam igazából még külföldön, csak benzinturizmus miatt Uk.-ban ( nem nem United Kingdom, hanem Ukrajna, de már így mondtuk csak.) Gyakorlatilag viszont tök otthonosan éreztem magam itt, mivel 80%ban olyan mintha Ukrajnába lennék. Az emberek itt se tudnak magyarul, de ettől még mondják a magukét, hiába rázod a fejed, hogy ne is haragudjon, de te nem tudsz szlovákul, meg te magyar vagy.
A főút után jobb esetben aszfalt darabokat is tartalmaz az út, kevésbé jobb helyzetben csak földút van, na jó ennyire nem, de azért nem nevezném útnak néhányukat…
AZ épületek jellegzetesen kommunizmust idézik, és különálló utcák, lakónegyedek vannak, ahol viszont pár éves házak vannak, néhány még csak az építkezési törmelékkel körbevéve, néhány pedig szépen füvesítve parkosítva… Aki járt Ukrajnába az tuti látja maga előtt a képet.
A lakosság… hát nem akarok senkit se megsérteni, de többségében nemesfémbőrű, úgyhogy nem is ismerkedtem semmilyen formában se.
DSCF2364

Ezt a látképet pont a melóhelyről lehetett látni, hangulatos :)

A szállásom szerencsére PONT NEM egy ilyen, előbb említett, új negyedben volt, DE kívülről szép, sőt ahol a lakbért kellett fizetni, az a szárny is tök rendben volt, ELLENBEN az én lakrészemmel, ahol még csak a fűtés se működött már, úgy kértem egy hősugárzót, mert itt még ekkor igencsak hűs volt az idő. Per pill most is olyan vihar készül, hogy az áramszünet garantált!

Minden földi jó volt egyébként:

Zuhanyzó:
A másik épület rész folyosójának a túlsó vége után 3 ajtóval. Érdekes, hogy szépen csempézett, modernnek mondható csapok, mosdókagylók, és zuhanyzók, szám szerint 3 is, DE se egy zuhanyzó függöny, nem hogy kabin… semmi, mehet a seggrepacsi… Szerencsére csak egyszer volt pont foglalt, mikor menni akartam zuhanyozni, további esetekben tettem a „behatolás” ellen, és a zuhanyzó ajtókulcsát szépen rendeltetésszerűleg használva jól be is zártam magam mögött az ajtót. Furcsán hatottak egyébként az ablakok is, valamint az ajtó is, mer a tényleg szépen burkolt zuhanyzó már nem érdemelt meg 3 új ablakot, meg egy új ajtót, mert ezek az ajtók is a kommunizmusból maradtak ott. A világítás még inkább lemaradt a fejlesztésben, mert a búrákból már a régiekre se futotta.   
Jaj igen majd el felejtettem a mosdó felett lévő tükröt, ami azért lényeges, mert két mosdóhoz egy tükör jár errefelé… ez a seggrepacsi szinte ki van kényszerítve az emberből! Ezt is akkor vettem észre, mikor borotválkozás közben magam elé néztem, és roppant fehérnek véltem az arcom… mert ugye tükör helyet csak a falba nézhettem…

DSCF2503

DSCF2504

DSCF2505

DSCF2507

DSCF2506

Itt egy hólapát volt, de eltűnt, már hiányoltam pedig, mert megszoktam ezt a fürdőszobai eszközt :D

Tv.:
Volt tévém, nagyképernyős, színes, viszont távírányító az már nem volt hozzá, se kép, se hang, csak a hangyák háborúja 6 csatornán.

DSCF2410

High tech lámpa testek:
 72ben még valószínűleg annak számított a neoncső világítás, de én csak a furcsa fényét, és a zúgását „élveztem”, de legalább kettő volt a szobában, két külön búrában, és DE dupla volt mind a két búra, tehát két cső volt benne, valamikor. Ezt lehetséges, hogy vitte magával a kommunizmus, illetve a kommunizmus idején valaki magával vitte. Mondhatnám azt is, hogy ellopta valaki, de ilyet nem szabad. Kimondtam? Bocs.

DSCF2411

 

Modern formatervezett bútorok:

A szekrénysor, és az asztal szintén 72es legmodernebb kiadás lehetett, azóta is úgy van, némi por, és kopásnyommal tarkítva, de legalább van.
Az ágy az tényleg modern volt, és ebből is kettő volt, így legalább a kettőt összetolva nem lógott le mindkét oldalon a takaró, és nem, nem a takaró volt nagy, hanem az ágy keskeny. Mikor még csak monoba (egy ágyon) feküdtem az ágyon, akkor mind a két oldalon lelógott a paplanom, akárhogy igazgattam, és hát a tisztaság… khm khm, így nem nagyon volt egészséges, ha lelógott a földre a paplan.


Panoráma ablakok:
Szintén öreg darabok, bukóra nyíló, de zárni már nem hajlandó remekek, sötétítő se járt az extra listába, így kora este a nap sütött olyan erővel be a szobába, hogy fűtés nem volt szükséges, sőt az se volt baj, hogy a tvn nem volt adás, mert úgy se láttam volna belőle semmit, mert annyira vakított befelé a napfény. Este már jó volt, mert ugye lement a nap, és így már csak az utcai lámpák világítottak be. Valami furcsa módon kettő is pont az ablakokba világított… így igazán fényes álmaim voltak.

DSCF2409 

Konyha:
Hát ez egy sarkalatos pont, a konyha miatt majdnem még fogdára is kerültem… de erről majd később, most csak a felszereltséget. Szekrény rezsó hűtő, teás kanna.
A hűtő rendben is volt, hűtött csinálta a dolgát stb, a szekrény nem konyhaszekrény volt, de nem is érdekelt, de a rezsó, az életveszélyes volt, és igazából a rezsó miatt kerültem majdnem fogdára, de ezt majd tényleg később, ja a teás kanna alján lévő, kb 2cm vastag vízkövön már csak mosolyogtam egyet, és arra gondoltam, hogy na van még hova lefejlődnünk, szóval hajrá VIKI, menni fog ez neked, hogy a f@szodon nőne köröm, de gyorsan, hogy minden nap vágni kelljen.

DSCF2416

DSCF2417

Folyosó:
Igazából semmi extra, csak hideg, büdös, és a folyosó elején lévő kapcsoló, aminek nem volt párja a folyosó végén, így felkapcsolás után gyors memorizálás, hogy mi hol van letéve, aztán survivor az ajtómig.

DSCF2414

 Kancelária... elvileg ez egy elit részleg lenne... bár lehet 20 évvel ezelőtt az volt.

 DSCF2413

        ”Behatolás”:
Az egész épületnek van több bejárata is, de én csak egyhez kaptam kulcsot 1, aztán van egy rács 2, és van a szobám ajtaja 3, ehhez kaptam egy 4 kulcsos csomót, nemtudom, de nem is érdekel, hogy a 4. kulcs mire kell, mert épp elég kinyitni ezt a 3mat is. Elsőre persze, hogy végigpróbáltam mind a 4 kulcsot az elsőajtóhoz, aztán a rácshoz már csak hármat, és az ajtómhoz csak két kulcsot próbáltam, mi is lett volna, ha csak egyet eltalálok…
Azóta viszont már tudom, hogy a kulccsomó eleje vége, régi a bejárathoz, új a rácshoz, és a sárga a szobaajtóhoz kell. A sárga szín a réz mivoltábol adódik, de sajnos, ez nem olyan, mint a viccben:
”mi a különbség az áram járta vezetékben, illetve az áram által nem járt vezetékben??
semmi, csak más a fogásuk”
szóval sötétben elkél a telefonos segítség hogy melyik kulcsot is használjam.

DSCF2458

Ja igen, kinézve az ablakokon ezt láttam:


Ezt egy nénike műveli egyedül, de azt hiszem, hogy minta értékű...

DSCF2418

                      Ez pedig egy háziállat, falusi gyerek lévén IS régen láttam már tehenet, akkor is csak a mezőn, nem a hátsó kertben hello. Mondjuk lóval is szántanak, és kézzel is vetnek itt a határban a kisebb földeken.

DSCF2420

Érdekes az ellentét, nem tudom, ti látjátok??? Ja hogy még nem látjátok mi között. Következő képen amin az ottani vonatközlekedés egyik darabját mutatom meg, és az itteni állapotok között. Mifelénk nem hogy lóval nem szántanak, és kézzel se vetnek már, de olyan régi tákolt traktorokkal se, és akkor jön ez a vonat, amiről mi még sokáig csak álmodhatunk. 

DSCF2422

Nos ez a kis vonatka lenne az, ami erősen ellentétben van a környék fejlettségével. Személy szerint én sokkal jobban szimpatizálok az ilyen vonatokkal, ezeknek még a hangjukat se hallom, egész nap, pedig ott megy el tőlem pár méterre, csak ha fütyül, az meg mókás, mert a gőzmozdonyok egykori fütyülő hangját imitálja, aranyos. Nem úgy mint itthon, hogy látni se látom a vonatot szinte, mert olyan messze mennek, de hallom a búgásukat...

 

 

Azt hiszem ki is merítettem a való villa/szlovenszko témakört, így jöhet más.


Szólj hozzá!