Podolínec… elsőre nem is tudtam, hogy itt vagyok, mert csak a tréler után jöttem, ami a gépemet szállította, és a szállás is itt van helyben, szóval jöttem mentem, és csak második héten derült ki nekem, hogy ez a hely nem más mint Podolínec…
Hosszú hétvége (weekend, ahogy itt mondják)lévén kedd este akartam a navigációt megnézni, hogy mégis merre is kell jönni, ha nincs tréler, és akkor jött a döbbenet, hogy hol is dolgoztam… navigációban nem találtam meg az úti tervet, hogy hogyan is jöttem haza… miért is mentette volna, pedig mikor hazaértem még meg is kérdezte, hogy mentese e, de hogy mit mentett akkor, vagy hova, ez már az ő titka marad.
Szerencsére voltam a helyi POTRAVINY-be, amire következő fejezetben vissza is térek, mert megér pár kurta gondolatot.
Szóval Podolínec… nem jártam igazából még külföldön, csak benzinturizmus miatt Uk.-ban ( nem nem United Kingdom, hanem Ukrajna, de már így mondtuk csak.) Gyakorlatilag viszont tök otthonosan éreztem magam itt, mivel 80%ban olyan mintha Ukrajnába lennék. Az emberek itt se tudnak magyarul, de ettől még mondják a magukét, hiába rázod a fejed, hogy ne is haragudjon, de te nem tudsz szlovákul, meg te magyar vagy.
A főút után jobb esetben aszfalt darabokat is tartalmaz az út, kevésbé jobb helyzetben csak földút van, na jó ennyire nem, de azért nem nevezném útnak néhányukat…
AZ épületek jellegzetesen kommunizmust idézik, és különálló utcák, lakónegyedek vannak, ahol viszont pár éves házak vannak, néhány még csak az építkezési törmelékkel körbevéve, néhány pedig szépen füvesítve parkosítva… Aki járt Ukrajnába az tuti látja maga előtt a képet.
A lakosság… hát nem akarok senkit se megsérteni, de többségében nemesfémbőrű, úgyhogy nem is ismerkedtem semmilyen formában se.
Ezt a látképet pont a melóhelyről lehetett látni, hangulatos :)
