Mielőtt belekezdenék, jelezném, hogy most este 9 van, és holnap péntek, és hazautazással együtt igen hosszú napom lesz, szóval jó éjt.
Nos, a kommunikáció az, mint olyan, arról szólna, hogy információt cseréljünk egymás közt. Ez kissé nehéz akkor, mikor nincs közös nyelv, és nem tudjuk egymást megérteni. Még úgy se könnyű, mikor kézzel, lábbal próbáljuk elmagyarázni, mit akarnánk. Nem még olyankor, milyen nehéz, mikor egyik fél már csak azért se akarja megérteni, megértetni a dolgokat.
Vegyük azt az esetet, amikor meg van a szándék, a kommunikációra.
Ilyenkor jellemzően mosolyog az egyik a másikra, mert kész kabaré, mert én nem tudok szlovákul, ők meg nem tudnak magyarul. Ettől függetlenül az egyszerűbb dolgokat sikerül megoldani. Például, mikor a kamionosnak kell elmagyarázni, hogy hova és hogyan álljon be, akkor többnyire sikerül. Elmutogatom neki, hogy előre bemész orral, aztán betolatsz ide, és az útra ráállsz ide. Igaz, hogy esetek 60%ban ő orral oda fog menni, ahova mutattam, hogy seggel tolasson be, és utána meg oda tolat, ahova mutattam, hogy orral menjen, de a végeredmény gyakorlatilag ugyan az… azt leszámítva, hogy elakad néha, és húzni kell, de ez a legkisebb problémám.
Vannak nehezebb esetek, mikor a magyarul ugyancsak nem tudó takarí… jaj nem, higiéniai aszisztensnek akarom elmagyarázni, hogy a lakbért akarnám befizetni, de az irodában 3kor már sehol senki. Ilyenkor sok mosolygás után elköszönés a vége.
Az igazán nehéz eset viszont akkor van, mikor az illető nem is akar kommunikációt folytatni.
Ilyenkor jellemzően nem túl őszinte a mosoly, de mondhatnám azt is, hogy szinte már már vicsorog.
Jellegzetes mondatok, pedig gyanússá is teszik az illetőt, mert teljesen helyesen elsőre gyorsan kimondják őket. Ilyenek például az hogy „Én nem tudok magyarul”, vagy mikor mutatom az ügyintézőm számát, hogy hívja fel, és beszéljen már vele, mert ő tud szlovákul, akkor meg azt mondja, hogy „Én nem fogok telefonálgatni”.
Az ilyen esetekben csak én nevetek, mert mást úgy se tudok, és mosolyogva hagyom ott.
Mind a két esetre jellemző, hogy bár észrevették, hogy nem tudok szlovákul, attól ők még hadarnak elég rendesen, és csak mondják, mondják, hiába pislogok rájuk, mint hal a szatyorban. Mókás mókás, de ha valami komolyabb bajom lenne, akkor már kellemetlen lenne.
Pár érdekeset hallottam azért, érdekes keveréket képez néha az a helyzet, hogy néhány sofőr tud egy kicsit magyarul is meg angolul is.
Eléggé szűk helyen kell dolgoznunk, ami nekem is gond néha, mert van, hogy oda vissza mozgok csak, hogy meg tudjak fordulni, a nyergesekre (kamion) fokozottan igaz ez, mert mind tűsarkú (alápisilsz elakad) és így nekik igencsak nehéz megfordulni, és mindezt egyik ilyen több nyelven is beszélni „tudó” sofőr nemes egyszerűséggel így fogalmazott meg: ”Kibaszott sistem”
Erről az a történet jut eszembe, mikor Henike ismerősöm mesélte még 4-5 évvel ezelőtt, hogy mikor a pasijával, és a szüleivel voltak a Balcsin, és a 4 személyes biciklivel olyan helyre mentek, ahol nem lenne szabad kóricálni azzal, az egyik ugyancsak több nyelven jártas rendőr emígyen szólította fel őket a hely elhagyására:
”Stopp, Straße nó bicikli”
Volt is nevetés, de én se álltam meg a fucking systemet nevetés nélkül.
