Aki ismer az tudja, hogy gépkezelő vagyok, és az mint olyan gépekkel dolgozik, de kb ők is akkor tudják meg mit is kell csinálni, mint én az az ha elmesélem nekik, mert amíg oda nem érek, addig én se tudok általában semmit se szinte.
Na de ne szaladunk ennyire előre, mert ugye az üveghegyen túlra el is kell jutni!
Az indulás:
Indulás 7kor, hangzott a telefonos útbaigazítás. Ott is voltam, felálltam a trélerre, negyed 8, indulhatunk is, vagyis csak indulhatnánk, mert a tréler vezetője se tudta, hova kell menni, pénz, papírok sehol semmi, szóval lett is negyed 9 mire útra keltünk.
Útközben:
Mentünk mendegéltünk, amíg a határra nem értünk, ahol a benzinkúton a trélerre „box” ot kellett venni, mert annak ezzel kell a pályára menni. Az én kocsimnak meg matricát, 10 napos 10 euro, egy hónapos 14 euró…
A pultos csaj persze semmi hajlandóságot nem mutatott ,magyarul beszélni, de furcsamód, mikor kissé hangosabban mondtam, hogy erre a kocsira kell autópálya matrica, máris megértette, hogy mit kell adni.
Leküzdöttük ezt is, aztán megint csak mentünk mendegéltünk, egy trafi, egy rendőr, egy trafi, egy rendőr… ez így ment vagy 40kmig, bentebb Szlovákiában már furcsamód sehol se mértek, csak cirkáló rendőrautókkal találkoztunk, de azzal elég sokkal, amikor egyszer csak egy fehér hófödte hegycsúcs bukkant elő a nem üveghegyek mögül…. Ejjj oké oké, szlovákba kicsit melegebben kell készülni, de sálra sapkára, kesztyűre szánkóra nem számoltam… de szerencsére még jóval előtte megálltunk, és megérkeztünk Podolínec –be!
Pali az itteni ügyintéző, üdvözölt minket, de velkamdrinket azt nem hozott a piszok… pedig ilyen hosszú út után, na meg mikor megtudtam a munkát, és a szállást, hát lement volna pár drink….
Szóval a munka:
”Ezt a fa kérget kell kocsira felpakolni, és rámpát építeni, mert lesz olyan kocsi ami magasabb, és ennyi a munka.”
Fakéreg:
Nos elsőre is láttam, hogy van ebben kis ez meg az, valószínűnek tartottam, hogy lesz ebben még móka kacagória… Hát így is lett, mert a fakéreg az kb úgy nézett ki, hogy egy réteg eső mosta kéreg, ami príma anyag a biomasszába, de ez a réteg kb 3cm és alatta amit csak el tudsz képzelni. Beton… de olyanok, hogy a kanálba csak egy fért bele, és itt jelezném, azt a nem elhanyagolandó tényt, hogy 3köbös kanál, nem ilyen utcai játszodós markolászógépről beszélünk, 0.7es kanálla, sár szemét vas fa oszlopok. Mindezek persze úgy keverve, hogy szétválogatni se tudod, de cserébe úgy akadt el a gép benne párszor, hogy épp ki tudott jönni, meg egyszer épp SE tudott már kijönni, szóval lehetett emelni, kerék alá betont és akkor épp kijött.
Első nap építeni kellett a rámpát… kinéztem a legmagasabb helyet, és neki is láttam. Szépen alakult, mikor elkezdett esni az eső, 5percig szakadt, aztán 5 percig nem, ezt kb estig felváltva, mikor este végre megszűnt ez a kettősség, és megállás nélkül szakadt hajnali 3ig kb… Akiknek mondani kell, elmondom, hogy a rámpa egy erősebb vizesárok lett, és ennek megfelelően egy élmény lett rajta a közlekedés. Egy kocsit megraktam róla, de a másodikat már csak úgy tudtam, hogy minden egyes kanál után újra kellett építeni a rámpa tetejét, mert felhasalt a gép a sárban, és még üresen se bírt menni. Nos így az első két kocsit roppantúl nem rövid idő alatt, inkább annál is több idő alatt, szal fakjú sok idő alatt megraktam, jöhettek a többiek, akik már ott sorakoztak a bekötő út mellett. Érdekes módon egész nap egy magas platós kocsi se jött, ezeket mindent simán a földről tudtam rakni, de minden reggel ezzel a két magassal kell kezdeni, szóval a nap eleji móka adott.
Most pedig lemerült a laptop, szóval később folytatom.
Nos így a munka után jó pár héttel (ezért bocsi) elmondhatom, hogy a munka úgy alakult, hogy általánossá vált, hogy reggel 2-4 magas autó jött, aztán pedig mind alacsony volt.
Minden kialakult, a szálláson továbbra se tudtam senkivel se beszélgetni, továbbra se volt se netem se tévém semmi, de eső se volt egy darabig, így egészen jól boldogultam, de aztán az utolsó héten olyan eső jött, hogy egy merő iszaptenger lett az egész. A fenti képek is mutatják.
Összegzés:
a nagy kapkodásokat leszámítva jó volt, dolgoztam, nem mondta senki mikor mit csináljak, megvolt a fizetésem, és túl is éltem :) Talán még hiányzik is? :) Lehet ;)
